A GERECSE KUTATÓJA
JUHÁSZ MÁRTON 1954. január 7-én született Tatabányán. Szülőhelye ősidők óta lakott terület, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben fekszik a Tatai-árokban. A XVIII. század végén fedezték fel a környéki szénmezőket, 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet. A bánya körüli kolónia 1902-ben Alsógalla bányatelep néven önálló községgé válik, majd 1903-tól Tatabánya nevet kapja. A bányászat nagyon fontos pozitív hozadéka, hogy a föld mélyének titkai felkeltették sok lelkes fiatal érdeklődését, így a tatabányai barlangkutatás elindult, és vált a ’90-es évekre az ország egyik legjelentősebb központjává.
A Gerecse hegység a Dunántúli-középhegység 400-600m magasságú tagja, a Dunazug-hegyvidék legnyugatibb háromszöge. Tömegét főleg triász karbonátos kőzetek alkotják, fő kőzete felső triász vastagpados dachsteini mészkő. A hegységképződés során több ízben is munkálkodtak különböző karsztos hatások. A leszálló hidegvizes, a termálkarsztos valamint a keveredési korróziós üregképző folyamatok változatos formakincsű barlangok keletkezését eredményezték. A barlangok nagy része napjainkban már inaktív. Ennek oka részben a hegység utólagos kiemelkedése, részben pedig az erózióbázis süllyedése az évszázados szénbányászat következtében.
A kutatómunkák előfutárának a Dr. Gerber Pál vezette expedíció tekinthető, melyet Tatabányai Szénbányák szakembereivel bonyolított le. A Lengyel-barlang feltárását, felső szakaszainak térképezését, valamint több víznyelő nyilvántartásba vételét köszönhetjük ennek az akciónak. 1968-ban kezdik el a terület szervezett bejárását, és 1969-ben hivatalos szervezetté alakulnak Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoport néven, amely ugyan ebben az évben felvételt nyert a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat szervezetébe. A bontások során sorra tárulnak fel a víznyelők, és kapnak méltó nevet: Vértes László-barlang (1970), Hófehérke-barlang(1969), Morgó-barlang(1970), Tatabánya Bányász-barlang(1971), Kisréti-víznyelő-barlang(1972)……
A barlangok születése, növekedése mellett a kutató csoport is átesik több átalakuláson. Tagok jönnek-mennek, fáradnak el, kapnak új erőre. Ez nagyban befolyásolja a csoportok munkáját, annak irányát és intenzitását. Juhász Márton barlangok iránti érdeklődése hosszú évekre ad lendületet a területen folyó kutatómunkának.
19 évesen, 1973-ban csatlakozik a csoporthoz. Ebben az évben kezdődik el a Szelim-barlang feltáró kutatása. A feltárásokon dolgozó, egyre nagyobb számú fiatal és az inaktívabb alapító tagok eltávolodása következtében 1974-ben az ifjak Tatabányai Barlangkutató Csoport néven önálló munkába kezdenek. Dolgoznak a Tükör-forrás kiszáradt medrében, majd figyelmük a Kis-Gerecsére összpontosul. A törésvonalak mentén, illetve a metszéspontjaikban kialakult berogyásokat kezdik bontani. Szinte minden hétvégén dolgoznak. Az eredmény nem marad, nagyon sikeres évet zárnak. Kutatótáboruk alkalmával feltárul előttük a Tűzköves-barlang, majd a Kis-nyelő és Nagy-nyelő közötti összekötő feltárásával a Gerecse legnagyobb zsomboly jellegű barlangja születik meg, a Jura-zsomboly.
1975-től már Juhász Márton neve fémjelzi az éves beszámolókat és kutatási jelentéseket. Rendszeresen tartanak kutató táborokat, sziklamászó és kötéltechnikai gyakorlatokat. Időről-időre ellenőrzik a felszíni karsztobjektumok állapotát, régészeti szempontból is átvizsgálják a barlangokat, barlang túrákat vezetnek más régiókból érkező kutató csoportoknak. A miskolci Hermann Ottó Csoport barlangászai több ízben vesznek rész közös kutatási projektekben. Így 1977-ben a Jura-zsombolyban sikerül elérniük a Tűzköves-barlang felé vezető hasadékot. Szükségesnek tartják a szakirányú képzést, így 3 társával elvégzi a Szabó József Geológiai Szakközépiskolát levelező tagozaton. Ismét átalakul a szervezet, és 1976-tól Sashegyi László vezetésével „Vértes László” Karszt- és Barlangkutató Csoport néven 20 taggal dolgoznak tovább.
A csoport vezetését 1978-ban veszi át. Talán ennek is köszönhető, hogy egyre több munkát fektetnek a feltárások szakszerű, mindenre kiterjedő dokumentálásába. Visszamenőleg elkészítik a Kisréti-barlang és a Morgó-barlang térképét, újramérik a Vértes László-barlangot. A felszíni karsztobjektumokat felmérik, fotókkal dokumentálják. Terepbejárásaik során minden barlangot, üreget, víznyelőt veszélyességi, kiépíthetőségi, feltáró kutatási szempontok szerint kiértékelnek. Felfigyelnek a Júra-zsomboly különös ’lélegzésére’. Új feladatnak a barlangok klimatológia vizsgálatát tűzik ki, ennek megfelelően vásárolnak műszereket. Az első méréseket Assman-féle aspirációs pszichrométerrel végzik, így a hőmérséklet, a relatív és az abszolút páratartalom adatsora is rendelkezésükre áll. Kutatási jelentésükkel III. helyezést ér el az MKBT Cholnoky Jenő-pályázatán.
10 éves jubileumát (1979) a csoport rengeteg munkával teszi felejthetetlenné, 3000 munkaórát fordítanak terepmunkára. 5 éves kutatómunka lezárásaképpen elkészítik a Jura-zsomboly és a Tűzköves-barlang kutatási zárójelentéseit, és Kajmáti sziklacsoport 12 barlangjának alapdokumentációját, amivel a csoport az MKBT Cholnoky Jenő-pályázatán II. helyezést ér el. Megteszik az első lépéseket a Barlangi Mentőszolgálat helyi csoportjának megalapítására.
MKBT XXV. Országos Vándorgyűlését (1980) Tatabányán rendezi, melyen 250 fő vesz részt. A rendezvénynek a csoport a társrendezője, számos felszíni és barlangi túrát vezetnek, kiállításon mutatják be a területen folyó kutatásokat és a barlangokról készült dokumentációkat. A növekvő létszám lehetővé teszi a kutatási területek kibővítését szinte az egész Gerecse területére. A Keselő-hegy barlangjaiban, a Veres-hegyi-barlangban, a Hosszú-vontatói-víznyelőben is dolgoznak. Hozzájutnak egy 1923-ban készült Pisznice-barlang térképhez (Kadic O.-Vígh Gy.), és fellelkesülve több tábort is szerveznek. A harmadik sikerrel jár, új kétszintes járatszakaszt fedeznek fel, melynek összhosszúsága 120m. A Palota-ág nevet kapja. 10700 munkaórát könyvelhetnek el, ezenkívül folyamatosan képzik az újonnan csatlakozó tagokat is. Kutatási jelentésük ismét II. helyezést ér el az MKBT Cholnoky Jenő-pályázatán.
A következő években tovább folytatják a tervszerű munkát, különös tekintettel a Pisznice-barlangra. Sikerül gépesíteniük a főágból egy szűk függőleges járat vésését, így 1984 elején átjutnak az alatta lévő járatrendszerbe. Az új rész a Vértes-ág nevet kapja, 80m hosszú. Geológiai, hidrogeológiai, klimatológiai, biológiai, régészeti vizsgálatokat végeznek, így a Gerecse legalaposabban kutatott barlangja lesz. Széles körű kapcsolatokat építenek ki tudományos szervekkel, hogy felkészültségüket meghaladó vizsgálatokat el tudják végezni. Évi 3-5 kutatótábort szerveznek. Ezek alkalmával a kutatott barlangok bejáratának kiépítését és lezárását is elvégzik. Két alkalommal indítanak alapfokú barlangjáró tanfolyamat, valamint 1985-ben kutatásvezetői tanfolyamra is sor kerül.
Kiegészítő, alapozó sportágként a hegymászást részesítik előnyben, több túrát tesznek a Magas-Tátrában. Ennek következményeként a tagok nagy része csökkent intenzitással vesz rész a kutatásokban. Végül a kutatók kisebbségbe kerülnek, és nagyon kevesen vesznek részt Juhász Márton által szervezett bajóti régészeti táborban, ami a Szalay-barlang feltárása irányul.
1988 elején a két irányvonal szervezetileg is ketté válik, és megalakul a Gerecse Barlangkutató Egyesület, melynek elnöke lesz. Kutató csoportnak vallják magukat és nagy lendülettel fog neki a munkának. Törekednek arra, hogy olyan dokumentációk készüljenek, melyek jól használhatók a Gerecse karsztjelenségeinek, barlangjainak kutatásában. Célul tűzik ki a jó szereplést a Cholnoky-pályázatokon, valamint saját maguk és az utókor számára „emlékkönyv” szerkesztését, dokumentálva az egyesület életét. Tovább folytatják a kataszterező munkát, elkészítik az addig nem dokumentált barlangok alapdokumentációját. A Lóingató-hegy dolomitjában található Szurdok-barlang, Bodzás-barlang és Lepke-barlang leírása és térképe készül el. Kutatnak a Tokod térségében található termálkarsztos barlangokban is (Hegyes-kői-barlang, Hergyes-kői 2.sz. barlang, Tőkési-barlang), és a Förtési-fennsík kasztplatóján.
Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízásából több lezárt gerecsei barlang gondozását látják el. Nagy gondot jelent a bejáratok rendszeres megrongálása, feltörése. A barlangkutató csoportok számára a túralehetőséget minden esetben biztosítják. Szerződéses munkákból, tagsági díjakból gazdálkodik az egyesület. Keselő-hegyi kutatóházukat többször feltörik, kirabolják. Szinte semmijük sem marad. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel dolgoznak tovább, évkönyvüket 1990-ben I. díjjal jutalmazzák az MKBT Cholnoky Jenő-pályázatán.
A pisznicei kőfejtőkben végeznek próbabontásokat, ahol 5 kisebb barlangot találnak. A Förtési- fennsíkon egy töbröcskében még egyet. Munkahelyeik dokumentációja naprakész. Közben folyamatosan ellenőrzik a feszíni képződmények állapotát, tisztítják, veszélytelenítik azokat. Akciót szerveznek a Turuli parkerdő megtisztítására, rendezik a Turul-emlékmű és a Szelim-lyuk környékét. 1992-ben és 1993-ban a Nagy-Gerecse a fő kutatási helyszínük. Feltárul a Legyes-barlang a „Laktanya melletti nagy töbör” barlangja. Folytatják a Szelim-barlang bejárata és a Turul-lépcső közötti útvonal rendezését, így elkészül a Tatabányai Polgármesteri Hivatal támogatásával egy rendezett, biztonságos tanösvény.
Hosszas előkészület után 1994-ben a fokozottan védett Szelim-barlang kutatása elindulhat. A kutatógödröt folyamatosan védeni kell az illetéktelen behatolóktól, rongálóktól. Sok pénzt és energiát kénytelenek erre áldozni. A kitermelt anyagból kézi válogatással több száz csontmaradványt és kerámiatöredéket gyűjtenek Össze. Ezek vizsgálatát szakértők végzik. A barlang kutatása folyamatosan tart 2009-ig.
Nem állnak le a munkák a többi helyszínen sem, a Nagy-Pisznice területén, a Veres-hegyi barlangban. állandó tevékenységük a barlangok lezárásának javítása, a szemétszedés, az újra és újra képződő tűzrakó helyek felszámolása. A Pisznicei Határ—barlangban olyan mértékű pusztítás történik, hogy veszélybe került a denevér állomány is. A lezárás nem bizonyul hatékonynak, így a talajszint olyan mértékű süllyesztését végezték el, hogy a kirándulók ne tudjanak behatolni a barlangba.
1999. legjelentősebb eseménye a Keselő-hegyi 21.sz. barlang feltárása. Az új barlangot bányaművelés nyitotta meg, közvetlen kapcsolata a felszínnel nem volt. A barlang falait gazdagon
borítják piszkosfehér borsókő és hófehér korallszerű ásványkiválások, így kiemelkedő értéket képvisel a területen.
Juhász Márton sok éves tapasztalatát a terület illetve a hazai barlangkutatás szolgálatába állítja. Geológiai tanulmányai után dolgozik a Természetvédelmi Hivatalnál, az Észak-Dunántúli Vízügyi Hivatalban. 1997-től a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságán dolgozik haláláig, mint barlangtani referens.
A 2000-es évektől továbbra is részt a vesz a 1998-tól közhasznú egyesületként működő Gerecse Barlangkutató és természetvédő Egyesület kutató-feltáró munkáiban. Jelentéseit olvashatjuk a Nagy-Pisznice területén található barlangokról (Pisznice-barlang, Pisznice Alsó-barlang, Pisznicei Határ-barlang, Pisznicei-zsomboly), a Vértes László-barlangról, a Legyes-barlangról. Végeznek méréseket a Március-barlang-Lengyel-barlang-Lengyel-szakadékrendszerben, próbálják újra megnyitni a Tatabányai Bányász-barlangot, ami nem jár sikerrel Kutatóakna fúrását indítják el a földradar által jelzett Ali Baba-barlanghoz, vizsgálják a Nyári-barlang érdekes klimatológiai viszonyait.
BARLANGOK ÁTFOGÓ VIZSGÁLATAI
KLIMATOLÓGIAI MÉRÉSEK: A Gerecse barlangjainak meteorológiai vizsgálatát szintén rendszeresen végzik. Havi rendszerességgel mérnek hőmérsékletet és CO2 koncentrációt a ’90-es évek elejétől a Lengyel-barlangban, a Veres-hegyi-barlangban, a Pisznice-barlangban és a Pisznicei-zsombolyban. 2000-től a Hófehérke-barlangban, a Szende-barlangban, a Szőlősi Arany-lyukban valamint a Figaro-víznyelőbarlangban mérnek léghőmérsékletet, majd kiterjesztik a vizsgálatokat a Tükör-forrási-barlangra, Vértes László-barlangra is. A munkát nehezítik az állandó lopások, rongálások.A mérések eredményei részben a barlangok jobb megismerését segíti, részben a feltárási, kutatási irányok meghatározásához nyújt támpontokat. Hozzájárul a denevérek klímaigényeinek pontosabb megismeréséhez, valamint a negatív emberi hatások kiszűréséhez. Ezek ismeretében pontosabb védelmi koncepciót lehet kidolgozni minden barlang esetében.
RADON-AKTIVITÁSKONCENTRÁCIÓ MÉRÉSEK: A klimatológiai mérésekkel párhozamosan ugyanezen barlangokban radon-aktivitáskoncentráció méréseket is végeznek. A mérések feldolgozását az MTA debreceni Atommagkutató Intézetének Radon Csoportja végzi. Az egyesület a radon detektorok telepítését és havonkénti cseréjét végzi.Rendkívül magas értéket a Tükör-forrási-barlangban mérnek, ami alapján maximum évi 50 óra barlangban való tartózkodást javasolnak.
KARSZTVÍZSZINT MÉRÉSEK: A Tükör-forrási-barlang 1960-as évek elején még nagy hozamú forrásként működött. A szénbányák karsztvíz-kiemelése következtében fokozatosan szárazzá vált. 1986-ban már közel 30m-es mélységig lehetett bejárni. Ez indokolta a folyamatos ellenőrzést. Havi rendszerességgel végeztek léghőmérséklet mérést, mérik a végponton megjelenő karsztvíz szintjét és hőmérsékletét. Ugyanakkor ellenőrzik, szükség esetén leállítják a környéki vízkiemelő kutakat. A karsztvíz szint a 2008-ra folyamatos, évi kb. 1m-es emelkedést mutat.
DENEVÉRFAUNISZTIKAI KUTATÁSOK: 1985-1986 telén társaival felméri a Gerecse-hegység denevérteleltetésre elméletileg alkalmas barlangjait és a hozzáférhető felhagyott bányavágatokat. 194 barlangban végeznek számlálást.
Forrásként Topál György, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársának gyűjtéseit használja, aki 1951. és 1973. között dolgozott a területen. Ennél korábbi, a denevérlakottságra utaló adatok az 1870-es évektől leginkább a guanó bányászat kapcsán a Lábatlani Guanó Társulat beszámolóiban találhatók.
A vizsgálat eredményét elkeserítőnek találja. Összesen 20 barlangban talál egyedeket, és a klasszikus ’denevéres’ barlangokban is kevés állat telel. Ugyanezen a télen konkrét megbízást is kap az MKBT-től, hogy két gerecsei barlangon kívül (Öreg-kői 1.sz. zsomboly, Pisznice-barlang) további 6 barlangban denevérekkel kapcsolatos felméréseket végezzen.
Így készül el egy nagyon részletes és átfogó tanulmány (1986), amely alapját képezi egy sokéves kutatómunkának, egyúttal adatokat szolgáltat egy folyamatos összehasonlító megfigyelésre a terület denevér állományának változását illetően.
Évi két – téli és nyári – számlálást végeznek. A jelentősebb denevér-szálláshelyeket többször, évszakonként illetve havonta ellenőrzik. Külön vizsgálják azokat a barlangokat, amelyek mélységük, hosszuk és kiegyenlített hőmérsékletük révén alkalmasak téli szálláshelynek, valamint azokat a kisebb barlangokat vagy nyitottabb bejárati résszel rendelkező nagyobbakat, melyek hőmérséklete magasabb, és rendelkeznek a bejárat közelében kellően tágas, sötét teremmel a nyári időszakra. Ezek alapján kiválaszthatók azok a barlangok, amelyek megfelelnek a denevérek ökológiai igényeinek. Ezeknek a barlangoknak a fokozottabb védelme elősegítheti a populációk regenerálódását. Minden esetben feljegyzik a denevérek barlangon belüli pozícióját, az egyedek egymáshoz viszonyított helyzetét, valamint a fajmeghatározáshoz szükséges jellemzőket. Annyira részletes leírást készítenek, hogy évek múlva ki tudják szűrni a még kisebb tapasztalattal végzett vizsgálatok hibáit.
Denevérfaunisztikai kutatásait a „Vértes László” Karszt- és Barlangkutató Csoport, a Gerecse Barlangkutató Egyesület, valamint a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület égisze alatt végzi.
20 év módszeres kutatásainak eredményét a 2006-ban megírt, a „A Gerecse-hegység földalatti denevérszállásainak katasztere” jelentésében foglalja össze. 96 denevérszállás adatait ismerteti. A vizsgált barlangokról az adatokon kívül nagyon részletes geológiai és morfológiai leírást mellékel, valamint az előforduló egyedeket fajmegjelölés szerint sorolja. Feltárja a veszélyeztető tényezőket, javaslatot tesz a védelem hatékony biztosítására.
A mérleg pozitív: „…a gerecsei denevérállomány nem csak stabilizálódni látszik, hanem kismértékű, de határozott erősödése is érzékelhető…”. Bár a denevérek táplálkozási lehetőségei is javulnak a területen (duzzasztással vaditatás és horgászat céljából több mesterséges tavacska létesül), megfelelő szálláshely nélkül azonban mind ez kevés lenne. Annak hiányában a téli periódusban a létfenntartás kerül veszélybe, nyári periódusban pedig a fajfenntartás. A barlangok fokozott és következetes védelmének felismerése, biztosítása minden kétséget kizáróan elősegítette a denevérállományban bekövetkezett változásokat. A rendszeres ellenőrzések napjainkig tovább folynak.
JUHÁSZ MÁRTON komoly életművet hagyott maga után. Beszámolók, évkönyvek, kutatási jelentések, cikkek tanúsítják alapos és sokrétű kutató munkáját. A Gerecsét, mint egységet tekintette, Egy rendszerben vizsgálta a földalatti és feletti képződményeket, azok kialakulását, tulajdonságait. A vizsgálatokat kiterjesztette a létező összes tudományágra, ami a területtel kapcsolatban szóba jöhetett. Segítségül hívott szakembereket, az elvégzett munkát naprakészen, bámulatos alapossággal dokumentálta, nagy gondot fordított a természeti kincsek védelmére. Társaival végzett kutató munkája számtalan elismerésben részesült. De nem csak a barlangok feltárásáról gondolkodott globálisan, hanem az általa vezetett csoportok életéről is. Személyisége láthatóan húzóerőt jelentett az általa képviselt, vezetett csoportok munkájában. Az évkönyvekből kiderül, hogy mind a szórakozás, mind a folyamatos tanulás része volt az klubéletnek. Szükségét érezték a sokrétű képzésnek. Táborokat, fórumokat szerveztek, pályázatokon vettek részt, és a magyarországi barlangászat szervezeti életébe is igyekeztek minél aktívabban bekapcsolódni.
Súlyos betegség után 2015. október 4-én hunyt el. Hamvait Tatabányán helyezték el, azon a helyen, ahol született, és amiért egész életében dolgozott. A hazai barlangkutatás kiemelkedő alakja nagy űrt hagy maga után.
írta:
Várkonyi Andrea
Budapest,
2015. november hó
